„Locanda” – a megélt felebaráti szeretet színhelye

Több mint 40 éve létezik Bresciában egy különleges intézmény a hajléktalanok számára. Ez szoros összefüggésben áll a Rend noviciátusával.

A 20 férőhelyből 15-öt az állam finanszíroz. Öt ágyat a Rend tart fenn, ezek az úgynevezett „San-Giovanni-di-Dio-helyek”: alacsonyküszöbű, bürokráciamentes, ingyenes ellátást biztosítanak itt. Önkéntesek töltik be azt az űrt, ahol segítségre van szükség: az ápolók rendszeresen bejárnak, az orvos is benéz, azontúl kötéseket cserélnek, szortírozzák a gyógyszereket, és meghallgatják a panaszokat, mielőtt az ellátottak ismét kórházi esetekké válnának.

A novíciusoknak itt különleges szerep jut. A képzés második évében szinte minden nap itt dolgoznak. Ez meghatározó időszak, hisz közvetlenül találkoznak az emberekkel. Segítenek, ha valaki részegen tér vissza, elkísérik a zuhanyzóhoz vagy lefektetik. A rájuk háruló munka konkrét, kézzelfogható. A novíciusok itt megtanulnak megbirkózni a nehézségekkel. „Itt úgy vagy ember, hogy közben nem viselsz kesztyűt” – mondják –, nem idilli helyzettel találkoznak, „hanem azzal a valósággal, amelynek szaga van és kihívások elé állít”.

Itt megtapasztalhatóvá válik a „Rend titka”, ahogy ezt az egyik novícius megfogalmazza. Ez nem más, mint úgy lenni a betegek, sebezhetőek közelében, hogy radikális módon élik meg a vendégszeretetet, amely sokszor sokkal többet elbír, mint amit mi magunk esetleg feltételeznénk. Ez spirituális, de kulturális szempontból is jellemformáló: az ágyakban ugyanis egyaránt fekszenek muszlimok, buddhisták, katolikusok, valamint felekezet nélküli emberek,  különböző étkezési szokások, rituálék, vérmérsékletek találkoznak egymással. A gondozók úgy látják, hogy a noviciátus végén a novíciusok „egy kultúrával és spiritualitással teli hátizsákot” visznek magukkal, valamint kézzelfogható elképzelésük van arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a felebaráti szeretet.