Mit jelent számomra...
... a hivatás?

2025. december 1.

Tovább a videóhoz

Irgalmas rendi szerzetesként az a meggyőződésem, hogy egyrészt a Rendben élnek azok a szerzetes testvérek, akik meghívást kaptak a szerzetesi életformára. 

Másrészt minden intézménynek van egy munkatársi közössége, amelyben minden munkatárs arra hivatott, hogy az intézményben jelen lévő szerzetesekkel együtt, Istenes Szent Jánoshoz hasonlóan járja a hospitalitás útját, és segítsen a szegényeknek, betegeknek, fogyatékossággal élőknek, hajléktalanoknak, a pácienseknek és bennlakóknak életük ezen szakaszában, betegségükben és időskorukban.

Szerzetesi hivatásunk azt is magába foglalja, hogy az adott helyzet figyelembevételével kísérjük őket, azaz fogjuk kezüket és támogassuk abban, hogy továbbléphessenek, előrehaladhassanak. A hivatás a szerzetesek és novíciusok számára egyaránt utazáshoz hasonlítható.

A hivatás minden ember számára egy utazás, attól függetlenül, hogy szerzetességről, házasságról vagy olyan élethelyzetről van szó, amelyben épp benne vagyunk, amely iránt vonzódunk vagy amely iránt elhivatottságot érzünk. A hivatás nem olyasvalami, ami az égből pottyan, és amitől rögtön minden világossá válik, hanem olyasmi, ami egyszer csak kezdetét veszi. Szívemben, bensőmben érzek valamit, ami erőt ad és békével tölt el. Ilyenkor el kell indulni ezen az úton, és meg kell nézni, hová vezet. Lesznek rajta elágazások, kanyarok, emelkedők és lejtők, mint a hegyekben.

A hivatás egy hajóúthoz is hasonlítható. A hivatás nem olyan, hogy felszállsz a repülőgépre, és egy óra múlva már máshol érsz földet, hanem hajóra kell szállni, és időbe telik, amíg célba érsz. Időbe telik, amíg átkeled a hivatás tengerét, és eljutsz a következő kikötőbe. A hivatás útja néha hullámzó, néha viharos, néha ellenszéllel találkozol, máskor meg hátszéllel, viszont minden ellenére végig kell menni ezen az úton.

Utazásunk folyamán társaságra is szükségünk van, útitársakat kell keresnünk, akikkel együtt járjuk az utat. Útitársaink lehetnek szerzetes testvéreink, a munkatársak vagy akár az egész munkatársi közösség is. Hiszen a munkatársi közösségben sosem vagyunk egymagunk, a csapatnak mindig kollégák és kolléganők is a részei. Az intézmény pasztorális tanácsa vagy a többi szerzetes is ugyanúgy útitársunk, akikkel együtt járjuk az utat, és akikhez kérdéseinkkel fordulhatunk vagy akiktől segítséget kérhetünk.