Sértés az ambulancián, ütés az ápolói
szobában, vállalhatatlan megjegyzés a
csapaton belül: Az erőszak sajnos
az egészségügyi intézményekben is
kézzelfogható. Igen, a Betegápoló Irgalmas
Rendnél is. A Rend a jogszabályi előírásokon
túlmutató, saját védelmi koncepcióval
válaszol e jelenségre.
Szerző: Simon Doering
2026. június 22.
Az egyik osztályon egy hozzátartozó felemeli a hangját, míg a haragja fenyegetőzésbe nem csap át. Egy beteg az ambulancián az ápoló elé köp. Az idősek otthonában egy demens bennlakó az infúziós állvánnyal hadonászik. És vannak olyan helyzetek is, amelyek nem a betegeket és a hozzátartozókat érintik: sértések a kollégák és kolléganők között, kétértelmű mondatok, túl hosszú ideig tartó érintés, vagy egy kolléganő, aki úgy érzi, nem veszik komolyan. Az egészségügyi intézmények segítségnyújtó helyek. De egyben olyan helyek is, ahol az emberek gyakran fájdalommal, félelemmel, szégyennel, időhiánnyal vagy kontrollvesztéssel küzdenek. Ahol ennyi közelség, függőségi helyzet és túlterheltség találkozik szűk térben, ott nemcsak gondoskodás születik. Sajnos előfordulhat az is, hogy megsértik a másik határait, túlkapásokra és erőszakra kerül sor.
„Az Európai Ápolók Szövetségének becslése szerint az elmúlt években minden ötödik ápoló vált erőszak áldozatává."
Az Egészségügyi Világszervezet egyik felmérésében, amelyen 29 európai országból több mint 90.000 személy vett részt, megállapították, hogy évente az egészségügyi dolgozók mintegy 10%-a tapasztal testi erőszakot, egyharmadát éri verbális erőszak vagy fenyegetés. Különösen aggasztóak az ápolás területéről származó adatok: Az Európai Ápolók Szövetségének (EFN: European Federation of Nurses) becslése szerint az elmúlt években minden ötödik ápoló vált erőszak áldozatává. Ezeket a túlkapásokat gyakran a betegek és látogatóik követik el. De az orvosokat sem kímélik: A Bécsi Orvosi Kamara egyik felmérése szerint a megkérdezett orvosok 55 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt két évben verbális erőszak érte, 24 százalékukat pedig lelki, illetve 16 százalékukat testi erőszak. Végezetül Németországban a kórházi alkalmazottak 73 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt öt évben jelentősen megnőtt a fizikai és a verbális támadások száma.
A Betegápoló Irgalmas Rend is levonja a következtetéseket ezekből a fejleményekből. A Közép-európai Rendtartományban továbbfejlesztik az erőszak-megelőzést. A figyelem nem csupán a látványos egyedi esetekre irányul, hanem a személyes határok mindennapi életben tapasztalt megsértésének teljes körére. Sabine Sramek, a Bécs mellett, Kritzendorfban található idősek otthonának ápolási igazgatója és a Bécsi Rendi Főigazgatóság erőszakmegelőzési koordinátora szándékosan tág értelemben fogalmaz: „Még ha az erőszak túlnyomórészt a látogatók és a betegek irányából érkezik is, a munkatársak között is jelen van.” Ezen a csapaton belül előforduló agresszív helyzeteket, a személyes határok szexuális jellegű megsértését, a mindennapi munkavégzés során tapasztalható hátrányos megkülönböztetést, a becsmérlő megjegyzéseket, a kollégák közötti fizikai bántalmazásokat, valamint azokat a családon belüli erőszakos eseteket is érti, amikor a munkavállalóknak segítségre van szükségük.
Sabine Sramek áplási igazgató bemutatja a Bécs mellet, Kritzendorfban található idősek otthonának erőszak elleni védelmi koncepcióját.
„Az erőszak nem csak akkor kezdődik, amikor rendőrt hívnak. Gyakran korábban: az érintéssel, amely túl magától értetődővé válik, a lekezelő megjegyzéssel, a recepción elhangzó fenyegetéssel, olyan határral, amelyet átlépnek a mindennapi munkavégzés során, mivel a stressz, a hierarchia vagy a megszokás elfedi.”
Sabine Sramek
Pont ettől a tág értelmezéstől olyan kínos a téma. „Az erőszak nem csak akkor kezdődik, amikor rendőrt hívnak. Gyakran korábban: az érintéssel, amely túl magától értetődővé válik, a lekezelő megjegyzéssel, a recepción elhangzó fenyegetéssel, olyan határral, amelyet átlépnek a mindennapi munkavégzés során, mivel a stressz, a hierarchia vagy a megszokás elfedi” – mondja Sramek. Aki védett térként jellemzi a kórházakat és az ápolási intézményeket, az figyelmen kívül hagyja, mennyi feszültség rejlik ott. Várakozás, munkaerőhiány, időkényszer, túlterheltség, szégyenkezés és félelem gyülemlik ott fel nap mint nap.
A probléma strukturális lényegét Sramek röviden így ragadja meg: „Ez a hatalmi, kiszolgáltatottsági, függőségi viszony mindig kedvező táptalaja az erőszaknak.” Valójában alig van más olyan terület, ahol ilyen szorosan összefonódna a sebezhetőség és a tekintély, mint az egészségügyben és a szociális ellátások terén. Embereket fürdetnek, vizsgálnak, helyeznek el, ápolnak, nyugtatnak meg és kísérnek. Ezek az emberek elveszítik az irányítást a saját testük, idejük és gyakran a beszédük felett is. Ugyanakkor a munkavállalók terhelés alatt, több műszakban és olyan helyzetekben végzik a munkájukat, amikor másodpercek alatt kell dönteni a továbbiakról. „Az erőszak megelőzése ilyen keretek között nem mellékes dolog, hanem hozzátartozik a professzionális működéshez” – állítja Sramek.
A Rend szempontjából ehhez a felelősséghez további szint társul: identitása katolikus fenntartóként. Sramek elárulja, hogy a Betegápoló Irgalmas Rend számára fontos volt, hogy az erőszak elleni védelem ne korlátozódjon a fizikai és verbális visszaélésekre, hanem a spirituális erőszak aspektusát is kifejezetten figyelembe vegye. Ezen az erőszak olyan formái értendők, mint a hatalommal való visszaélés, amely vallási szerepkörökből, lelkigondozói kapcsolatokból vagy erkölcsi tekintélyből eredhet. Pont azért, mert a Betegápoló Irgalmas Rend intézményeinek identitásához hozzátartozik a méltóság, a törődés és a hospitalitás, még nagyobb az igény arra, hogy e területen különösen érzékenyen járjunk el.
A Rend válasza olyan védelmi koncepciókban rejlik, amelyeknek nemcsak papíron kell létezniük. Ausztriában a Sabine Sramek által 2025 decemberében a kritzendorfi intézmény számára felvázolt védelmi koncepciót 2026 végéig minden egyes intézménynek az egyedi igényeihez kell igazítania és alkalmaznia. Egyes intézmények már végeztek a kockázatelemzésekkel, mások még dolgoznak a lépéseken. Kijelölt kapcsolattartó személyek, egyértelmű jelentéstételi útvonalak, meghatározott illetékességi körök, és az erőszak gyanújára vagy beigazolodására vonatkozó enyhítési stratégiák és eljárások kidolgozása a cél. A Betegápoló Irgalmas Rend a meglévő jogszabályi előírásokat veszi alapul, de a saját koncepcióival tudatosan még ennél is tovább megy.
A Müncheni Rendi Főigazgatóság jó példa arra, hogyan is nézhetnek ki konkrétan az ilyen struktúrák. Ott a Betegápoló Irgalmas Rend Kórházszövetsége számára a megelőzést, magatartási kódexet és bejelentési koncepciót egyesítő intézményi védelmi koncepció van érvényben. A koncepció kifejezetten szolgálja betegek és munkavállalók védelmét egyaránt. A tervek szerint minden helyszínen prevenciós felelősöket jelölnek ki, rögzített folyamatokat vezetnek be a személyzeti osztályokon, kötelező oktatásokat tartanak, valamint a gyanús esetek kezelésére vonatkozó, belső cselekvési koncepciót dolgoznak ki a vezetőség számára.
A szisztematikus megelőzés ott kiemelt jelentőséggel bír. Az új munkavállalókat már a pályázati eljárás során szembesítik ezzel a kérdéskörrel, a magatartási kódex a munkaviszony része, és az oktatásokon való részvétel kötelező. A kórházszövetségben minden munkavállalónak öt éven belül legalább három óra erőszakprevenciós továbbképzést kell teljesítenie, melyet a bővítőmodulok, valamint a testületekben és a csapatokban folytatott rendszeres beszélgetések egészítenek ki.
Az ausztriai megvalósítás nem a fejlődés végét jelenti – hangsúlyozza Sramek. Már lezajlottak az első egyeztetések a Rend magyarországi intézményeivel. Az, amit 2026-ban az összes osztrák intézményben át kell ültetni a gyakorlatba, így egyúttal a teljes Közép-európai Rendtartomány következő fejlesztési szakaszának alapját jelenti. Ezt követően a rendtartomány további országait is aktívabban be kell vonni a védelmi koncepciókba, az adott jogszabályi és szervezeti feltételekhez igazodva.
A Betegápoló Irgalmas Rend számára a védelmi koncepciók megvalósítása így már most sem a végállomást jelenti. Az erőszak megelőzésére hosszú távú feladatként tekintenek: Tovább kell fejleszteni a struktúrákat, rendszeresen felül kell vizsgálni az intézkedéseket, és a koncepciókat az újonnan felmerülő kihívásokhoz kell igazítani. A cél egyértelmű: A munkavállalóknak és a betegeknek a lehető legnagyobb biztonságban kell érezniük magukat az intézményekben.
