A kitartás művészete

A belső ellenállás nem az ellenségem. A barátom. Nem küzdök vele, hanem iránytűként tekintek rá. Gyakran nem a lustaság, hanem a stressz, a magánéleti problémák, a határidők és a szervezeti kihívások összessége okoz ellenállást.

Ilyenkor, ha van rá lehetőség, átalakítjuk az edzésemet, vagy pihenőnapot tartok. Hiszen ha nem veszek tudomást mentális és fizikai szükségleteimről, a kiégés veszélyével játszom. Verseny közben ez másképpen van: Ott ki kell tartanom a nehéz időszakokban. De azt is tudom, hogy minden rossz időszak után jön egy jó.

A nehezebb pillanatokban tudatosítom magamban, hogy milyen sok edzés rejlik e célkitűzés mögött, és hogy milyen fontos számomra. Nem töprengek azon, hogy miért csinálom ezt a hülyeséget, hanem azt kérdezem, hogy milyen kedvező hatásai lesznek annak, ha most kitartok. Sokkal egyszerűbb a dolgom attól is, ha apró köztes célokat tűzök ki. Amikor fájdalomtól gyötörve és merev térddel a még 3.000 kilométerre lévő célra gondolok, az persze frusztrál. Ha azonban csak a következő ellenőrzőpontra összpontosítok, akkor lehetségesnek tűnik.

Ez a hozzáállás nemcsak a sportolóknak segít. Ezt a Race Across Americán is látom: Tizenegy segítőm van, akik mindenről gondoskodnak. Ilyenkor minden perc számít, és mindenkinek vakon kell bíznia a másikban. És a csapat tapasztalata évről évre nő. Ezért fontos nekem, hogy az emberek motiváltak maradjanak, örömüket leljék benne, és ismét részt akarjanak venni rajta. A vállalatok esetében sincs ez másként: Ha nem jó a hangulat, fontos embereket, tapasztalatot és bejáratott folyamatokat veszítenek el. 

Véleményem szerint a hosszú távú motiváció nem a pénzből vagy az elismerésből fakad, hanem az örömből, a lelkesedésből, és abból a tudatból, hogy mindennek mélyebb értelme van számomra. Ennek ellenére mindenkit érnek kudarcok. Ilyenkor én elgondolkozom azon, hogy valóban akarom-e még mindezt, vagy itt az ideje, hogy valami újba fogjak. Néha nem az a legjobb választás, ha mindenáron folytatjuk. Ha azonban biztos vagyok abban, hogy itt jó helyen vagyok, akkor a türelem hasznos tulajdonság. 

Mert néha több nekifutás szükséges ahhoz, hogy elérjek egy célt. Már régen elengedtem a félelmet, hogy közben leégetem magam. Mert az tényleg akadályt jelent: az attól való rettegés, hogy valami nem sikerül, sokkal rosszabb, mint az, ha valami tényleg nem jön össze. És most jön az, ami a legszebb az egészben: amint lazábban állunk hozzá, többre vagyunk képesek.

Két kérdés, amely segít azoknak, akik belső ellenállással küzdenek: Vannak olyan tényezők, amelyeket én magam meg tudok változtatni? Akkor megpróbálok ott kezdeni. Vannak olyan tényezők, amelyekre nincs hatásom? Akkor elfogadom őket anélkül, hogy bosszankodnék rajtuk, energiát fecsérelve ezzel.