Minden focirajongó álma: Roland Schmidt Leon Goretzkával ünnepli a Bajnokok Ligája-győzelmet!
Minden focirajongó álma: Roland Schmidt Leon Goretzkával ünnepli a Bajnokok Ligája-győzelmet!
2026. június 23.
Roland Schmidt, a Müncheni Irgalmas Rendi Kórház II. Belgyógyászati Osztályának (kardiológia, tüdőgyógyászat, sürgősségi központ) főorvosa mesél az FC Bayern München csapatorovsaként végzett feladatáról és élményeiről.
Schmidt professzor úr, hogyan lett Ön az FC Bayern München csapatorvosa?
Mielőtt a Betegápoló Irgalmas Rendnél kezdtem volna dolgozni, részlegvezető orvos voltam a Német Szívközpontban, valamint a Müncheni Olimpiai Központ élsportolóinak kapcsolattartója is én voltam. Az FC Bayern München 2012 nyarán Münchenben elveszített Bajnokok Ligája-döntő után szerette volna bővíteni csapatorvosi stábját. Akkoriban már kezeltem Jupp Heynckest, az FC Bayern akkori edzőjét, és megismerkedtem Uli Hoeneß-szel és Karl-Heinz Rummeniggével is. Amikor mindketten felkértek, hogy vállaljam a profi játékosok belgyógyászati ellátását, rábólintottam. Az FC Bayern felkérését nem lehet elutasítani.
Hogyan kell elképzelni ezeket a sztárfocistákat páciensként?
A kezdetektől fogva nagy nyitottságot tapasztaltam a játékosok részéről, de az edzők és a stáb többi tagja, vagyis a csapatot körülvevő szűkebb csoport részéről is. Az egészen biztos, hogy hatalmas tisztelettel adóztam a játékosok teljesítménye, terhelhetősége, kreativitása és ellenálló képessége előtt, és ez azóta sem változott. Az orvos–beteg közti kapcsolatban a tisztelet ugyanolyan, mint bármilyen más páciens esetében.
Kardiológusként és sürgősségi orvosként Ön is tudja, hogy milyen időnyomás alatt dolgozni és gyors döntéseket hozni. Ez Önnek megfelelt?
Mindenképpen. Mindig vannak olyan helyzetek, amikor azonnal el kell döntenem, hogy egy játékos folytathatja-e a játékot vagy sem, és ezt egyeztetem az edzőkkel. Ezen felül vannak olyan betegségek, amelyeket belgyógyászként és kardiológusként azonnal fel kell ismerni, különösen akkor, ha például szívizomgyulladásról van szó, ami súlyos következményekkel járhat a játékos számára. Ezért is végzünk nagyon sok diagnosztikai vizsgálatot, amelyekre az irgalmas rendi kórházban kerül sor. Nekem és ortopédus kollégáimnak, Peter Ueblacker professzor úrnak és Jochen Hahne doktor úrnak különösen fontos, hogy orvosként élvezzük pácienseink bizalmát. Ez az alap.
Orvosként mennyire lehetséges határozottan, vagy akár szigorúan dönteni?
Ez a vizsgálati eredménytől függ. Ha úgy látom, hogy valamilyen súlyos probléma áll fenn, nem bocsátkozom vitába. Eddig még egyetlen edző vagy játékos sem vonta kétségbe a döntésemet. Úgy gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy mindig a játékos egészsége a legfontosabb számunkra. Ez képezi a hosszú a profi karrier alapját.
Fel tud idézni valamilyen különleges élményt az FC Bayernnel kapcsolatban?
Jó néhány ilyen van, amiért nagyon hálás vagyok az FC Bayernnek. Különösen emlékezetes maradt számomra a 2013-as Bajnokok Ligája-győzelem a Borussia Dortmund ellen Londonban. Az út az éjféli bankettre, ahogy a buszon ünnepeltünk, nagyon intenzív élmény volt, soha nem fogom elfelejteni.
Vannak olyan játékosok, akikkel az idők során barátságot kötött?
A leghosszabb ideje Manuel Neuerrel dolgozom együtt; de orvosként mindig arra törekedtem, hoy mindenkivel egyformán törődjek. Vannak játékosok, akikkel többet beszélgetek, vannak, akik inkább távolságtartóak. Sok játékosnak gyakorlatilag én vagyok a háziorvosa, még a karrierjük befejezése után is. Ez a bizalom örömmel és motivációval tölt el. És gyakran hozzám küldik a családtagjaikat is.
Mit csinál, amikor éppen nem a stadionban vagy a kórházban van?
A fennmaradó időmet nagyrészt a családommal töltöm. Szívesen vagyok a hegyekben, ahol hegyikerékpározom, túrázom, vagy télen síelek.
Ön is focizik?
Nagyon szerettem focizni, amatőr szinten. Sajnos egy mérkőzésen a fiaimmal kificamodott a térdkalácsom, és elszakadt a belső szalagom. Azóta sajnos már nem megy olyan jól.
Játszott is valaha az FC Bayern játékosaival?
Néha a játékosokkal is, de az edzőtáborokban főleg a stáb kollégáival. És elárulom Önnek, hogy nem bántak velem kesztyűs kézzel.