Két kert az örökkévalóságnak

2026. október 1.

Gazdagon díszített virágcserépből vékony szár hajt ki. Levelei szárazak, virága régen kifakult. Ennek ellenére valódi a növény. Több mint 250 éve szedték le, préselték össze és ragasztották rá a kézzel merített papírra. A mai napig azt ékesíti.

A növény Norbertus Boccius irgalmas rendi szerzetes „Herbarium vivum” című művének része. A latin cím jelentése „élő növénygyűjtemény”. „A mű három kötetből áll, és összesen 1.216 préselt növényt tartalmaz” – magyarázza Martin Macek testvér. A példányok túlnyomórészt Valticéből és a Pálava-hegység környékéről származnak. „A vadon élő fajok mellett a gyűjteményben gyógy-, haszon- és dísznövények is vannak” – folytatja Macek. Ehhez társulnak még termesztett fajták és idegen tájakról származó növények.

Bánátból Valticébe

E különleges füvészkönyv atyjának története Valticétől távol kezdődik. Norbertus Adamus Boccius 1731. január 15-én Johann Adam Boccius néven látta meg a napvilágot Temesváron, a ma Románia területén található Timișoara városában. Apja katonaorvos volt, és még a fia születésének évében elhunyt. Ezt követően anyja a gyermekeivel együtt Bécsbe költözött.

15 évesen Johann Adam egy prágai középiskolában tanult. Ott lépett be 1748-ban a Betegápoló Irgalmas Rendbe, és vette fel a Norbertus szerzetesi nevet. A noviciátust követően 1749. július 27-én tette le első ideiglenes fogadalmát. Csupán néhány héttel később a Rend a dél-morvaországi Valticébe (korábban Feldsberg) küldte. Azt akarták, hogy az ottani kórházban sajátítsa el a betegápolást.

Ez a hely többé nem eresztette el. Ugyan Bocciust 1760-ban három évre goriziai perjellé választották, 1763-ban azonban visszatért Valticébe. Életéből összesen 43 évet töltött itt. A kórházban dolgozott, valamint anatómiát és sebészetet tanított. 1778-tól a Rend sebészorvosi iskolájának vezetője lett. A tantervben nemcsak sebellátás, sebkötözés és betegápolás szerepelt, hanem botanikai ismeretek és gyógynövénytermesztés is.

Egy darabka természet minden oldalon

Akkor született meg a „Herbarium vivum” is, amikor 1766-ban Bocciust a Valticei Rendház perjelévé választották. Három vaskos kötet tele olyan növényekkel, amelyek másként rég porrá váltak volna. Az „élő növénygyűjtemény” cím akkoriban nem költői kitaláció volt. Olyan gyűjteményeket jelentett, amelyekben valódi, préselt és szárított növényeket őriztek. Aki tehát fellapozott egy ilyen kötetet, az nem a növény képét láthatta, hanem annak tartósított, eredeti példányát.

Boccius azonban nem érte be a botanikai preparátumok egyszerű sorba rendezésével. „Számos növényt úgy helyezett el, mintha festett virágcserépből nőttek volna ki” – tudtuk meg Martin testvértől. Némelyik növénytartó egyszerű, másokat díszek ékesítenek. „A növénygyűjtemény ezért nem csupán botanikai szempontból bír jelentőséggel, hanem a cserepek művészi díszítése miatt is” – mondja Macek. A mű jelenleg a Csehország területén fennmaradt legrégebbi növénygyűjtemények közé tartozik. A három kötetet a Betegápoló Irgalmas Rend Brünni Rendházának archívumában őrzik.

Három fiú történelmet fest

A festett virágcserepekkel egy második történet veszi kezdetét. A szálak három valticei fivérhez, Joseph, Franz és Ferdinand Bauerhez vezetnek. Apjuk, Lukas Bauer a liechtensteini fejedelem udvari festője volt, de korán elhunyt. A „Herbarium vivum” születésekor a három fiú még gyerek volt. A cserepek festését és a további díszítéseket nekik tulajdonítják. „Boccius felismerte, hogy a fivéreknek van tehetségük a festéshez” – meséli Martin testvér. Támogatta a fiúkat, és később egy sokkal nagyobb botanikai projektbe is bevonta őket.

Az 1770-es években kezdtek dolgozni a „Liber regni vegetabilis” című művön, azaz a „Növényvilág könyvén”. A későbbi kötetek a rövidebb „Hortus botanicus” – Botanikus kert – címet kapták. Ma Liechtensteini Kódex néven tartják számon a teljes művet, amely több évtizedes vállalkozássá nőtte ki magát. 1804-ig 14 kötet született 2.748 akvarellel, melyek mintegy 3.100 növényfajt és -változatot mutatnak be. A műben morvaországi és alsó-ausztriai növények, őshonos haszon- és dísznövények, valamint más földrészekről származó, egzotikus fajok is láthatók. Közülük néhány csak a 18. században került Európába, és nagy gonddal termesztették őket botanikus kertekben és fejedelmi üvegházakban.

Növényvilág akvarellel

A képek több mint a fele a Bauer-fivérek munkája. Egyetlen akvarell átlagosan egy hét alatt készült el. A leveleket, virágzatokat, terméseket és gyökereket olyan pontosan kellett ábrázolni, hogy az adott növény felismerhető maradjon. Miután a Bauer-fivérek elhagyták Valticét, Jacob Walter festő és Stanislaus Figenschuh irgalmas rendi szerzetes folytatta a munkát. Elődeik ekkorra már elindultak a nemzetközi karrier felé vezető úton.

Joseph Bauer a liechtensteini fejedelmek udvari festője, később pedig bécsi képtáruk igazgatója lett. Franz Angliába ment, ahol a Királyi Botanikus Kertek botanikai illusztrátoraként dolgozott Londonban. Ferdinand kutatóexpedíciókon vett részt a Földközi-tenger keleti térségében és Ausztráliában. Növényekről festett képeinek köszönhetően kora egyik leghíresebb természettudományi illusztrátorává vált. A fivérek az egész világot bejárták. Útjuk egy valticei növénygyűjteményben szereplő festett virágcserepekkel indult.

Luxuskert a betegeknek

1799-ben Boccius átadta a festett növényi motívumok első tizenkét kötetét I. Alajos liechtensteini fejedelemnek. Ezért viseli ma a mű a Liechtensteini Kódex címet. További két kötet született még. Boccius levelezéséből kiderül, hogy az utolsó köteteknél saját forrásból finanszírozta a festőt, valamint a festékeket és az ecseteket. Amikor 1804-ben elkészült a 14. kötet, egészsége és látása már nagyon meggyengült. Nem tudta tovább folytatni a művet.

Boccius a könyvein kívül is foglalkozott növényekkel. A kolostor mögött kialakított egy gyümölcsöskertet szökőkúttal és egy fedett kiülővel a betegeknek. A rendtartományban tett utazásai során további gyümölcsfajtákat gyűjtött, melyeket aztán Valticében termesztettek és nemesítettek. 1780-ban a város falain kívül alakított ki egy második, a forrásokban „luxuskertként” említett kertet. Ezt 1805-ben átadta a rendháznak. Az ott termesztett gyümölcsöt a kórház betegeinek szánta, mivel ritka és drága gyümölcsfajtákról volt szó.

Norbertus Boccius egy évvel később, 1806. július 14-én, 75 évesen hunyt el Valticében. A valódi, préselt növényeket tartalmazó „Herbarium vivum” ma Brünnben található. A Liechtensteini Kódex Bécsen keresztül Vaduzba került, ahol a fejedelmi gyűjtemények része. A Boccius által Valticében kialakíttatott kertek eltűntek. Csak a másik két kertje maradt fenn: az egyik, amelyik szárított növényekből, és a másik, amelyik akvarellekből áll.

A táj jellegét meghatározó fejedelmi család

A Liechtenstein-család szorosan összefonódik a csehországi Betegápoló Irgalmas Rend történelmével. A család hatása azonban messze túlmutat a Valticei Rendház falain. A Liechtenstein-család a középkor óta birtokolta Lednice és Valtice uradalmait. A két kastélyuk között húzódó területet több évszázad alatt tágas parkká alakították.

Aki ma bejárja ezt a területet, az szemlátomást minden építménynél más-más korban és földrészen találja magát. A fasorok, tavacskák és öreg facsoportok között egy közel 60 méter magas minaret nyúlik az égbe. Néhány lépéssel arrébb egy mesterséges várrom, egy római akvadukt, egy ókori templom és egy klasszicista oszlopsor bukkan elő. A család ezenkívül Lednicében egy neogót nyári kastélyt és egy 92 méter hosszú pálmaházat is építtetett. Az útvonalakat és a látványtengelyeket úgy alakították ki, hogy az egyes építmények egységes, nagy összképet alkossanak. 1996 óta a Lednice–valticei kultúrtáj az UNESCO Világörökség része, minden évben több százezren keresik fel és csodálják meg.