A közösség és a férfiak világa

Rudolf Knopp testvér

Egy olyan világban, amelyet elszigeteltség és teljesítménykényszer jellemez, egyre nagyobb jelentőséggel bír a közösség. Szerzetesként mindennap megtapasztalom ezt. A sikerhez a közös dolgokra és az egyén szabadságára egyaránt szükség van.

A testvériség nem szentimentális érzés, hanem mindennapi döntés és spirituális fegyelem. Azt jelenti, hogy el kell fogadnunk mások másságát, támogatnunk kell őket, ha válságban vannak, és el kell fogadnunk a kritikát. Nemcsak az ünnepi imában osztozunk, hanem a hétköznapi terhekben is.

A közösségi élet kemény munka. Nem jön létre csupán a szabályok betartásával. Elképzelhető, hogy az együttélés így is működik, de az összetartozás érzése csak akkor erősödik, ha mindenki kicsivel többet ad hozzá, mint amennyit ő maga elvár. A kolostori élet lehetőséget nyújt a visszavonulásra. A visszavonulás azonban nem oldja meg a konfliktusokat. Néha el kell viselnünk a közösségi létet azért, hogy a közösség fejlődhessen és a saját életünk is kiteljesedhessen.

Édesanyám, aki szívesen jött látogatóba, néha csipkelődött, amikor túl sivárnak tartotta környezetünket: „Látszik, hogy itt csak férfiak élnek.” Ez sosem zavart engem. Szerzetesként sem kell rejtve maradnia férfi mivoltunknak. Nem válunk semleges lényekké.

Közösségben előfordul, hogy összecsapnak az alfahímek, akiket aztán a többieknek kell visszafogniuk. Ilyenkor a lelki bölcsességek sem segítenek. Annak a férfinak, aki Istenben és a szerzetesi közösségben ereszt gyökeret, nem kell már semmit bizonyítania. Ebből a szabadságból nőhet ki az atyaiság: a felelősségvállalás, a gyengébbek védelme és a növekedést segítő közeg megteremtése. A közösségnek is szüksége van azonban erős személyiségekre. A lényeg az egyensúly.

A közösség vezetőjének – a tartományfőnöknek vagy a perjelnek – különösen nagy felelőssége van. Elhivatottsága nem merülhet ki a gazdasági keretfeltételek megteremtésében. Jelen kell lennie és párbeszédet kell folytatnia a többiekkel, hogy érezhető legyen az összetartozás.

Hiszen még ha édesanyám szavaival élve férfi szerzetesrend is vagyunk, férfiként olyan közösségben élünk, amely Istent keresi, ugyanakkor odafigyel az emberek szükségleteire és aggodalmaira.

Üdvözlettel: Rudolf Knopp testvér